II. Szépkenyerűszentmárton rövid, történelmi áttekintése
Az ember már a paleolitikumban létezhetett a falu környékén, a Füzesi-, Várajai, és Nyíresi-patakok völgyében anyagi nyomokat találtak a kőkorszaknak ennek a szakaszából. Ezek az anyagi nyomok kőeszközökből és kőfegyverekből állnak.
Nagy a valószínűsége, habár anyagi nyomokat nem találtak, hogy a géta-dákok is laktak volna a környéken, úgy tartja Gheoghe Miron is, aki a faluban tanított a ’80-as évek közepén, és aki egy monográfiát Irt a Polgármesteri Hivatal száméra (1984. szeptember. 3-án.), persze nem publikálta.
Amiután 106-ban Trajánusz, római császár, elfoglalta Dáciát és a Római birodalomba építette, Dáciában kasztrumokat épített, így Szamosújváron is Congri névvel. A Congri kasztrumban az Ala secunda Pannonica nevű lovassereg volt elszállásolva, és Apolló istent tisztelték. A kasztrum köré a katonák családai településeket alapítottak, így lehetséges, hogy itten a falu területén is létezett volna valamilyen féle település, vikusz (vagy rendes helyesírással vicus) , vagy legalább egy néhány Villa Rustica , persze ezeknek a feltevéseknek nincsen valós anyagi alapjuk és csak az én hipotézisemen alapszik.
A népvándorlások ideje alatt az avarok, hunok, gótok, szlávok mentek át Erdélyen és így lehetséges, hogy itten is megfordultak volna. Ennek van mondai alpja. A hagyomány azt tartja, hogy a falu bejáratához ( a falu nyugati részén) közel eső kis dombok (vagy kiemelkedések) : Klompja dombja és a Kis Gorgán gót sírhelyek lennének. Persze nem lehet tudni mi igaz és mi nem, mert eddig még senki sem kutatta, nem végzett ásatásokat a két megemlitet helyen.
896-ban a Honfoglalás következtében a magyarok letelepedtek a Kárpátmedencében, így Erdélyben is.
Egyes források szerint 1292-ben a falu és környéke a „voievoda de Santo Martino”-hoz tartózott, vagy ez volt a neve. Más források szerint az első írásos adatok 1312-ben említik elöbbször a falut. A falu nevét Szent Márton tiszteletére emelt templomáról kapta.
1335-ben a falu neve Schent Márton.
1347-ben Terra Zenthmarthum.
1456-ban a falu Bálványosvárajához tartozott és a Bánffy család volt a falu egyik tulajdonosa.
1458-ban Mátyás király Szent Mártont és Bálványosváraját Vinegardi Jánosnak adományozta, aki abban az időben Erdély főkapitánya volt (1458-1459 között).
1467-ben a Bánffy család fellázadt Mátyás király ellen és a király a Bánffy család szépkenyerűszentmártoni javait a váradi püspöknek, Vitéz Jánosnak, ajándékozta
1494-ben Báthory Zsigmond, erdélyi fejedelem a falut és az itten élő 40 jobbágyot Wesselényi Ferencnek ajándékozta.
1495-ben a falu neve Zent Márton.
1553-ban a Szépkenyerűszentmárton a szamosújvári várhoz tartózott, ahova több katonát is elküldtek.
1566-ban, a faluban 135 füst (ház) volt, amelyek közül 29 füst nemes, tehát 29 nemesi család lakott a faluban. Ezeket a családokat inkább a kisnemesek közé sorolhatóak.
1612-ben a falu neve Szent Márton. Ugyanebben az évben a szamosújvári várban 8 szentmártoni gyalogpuskás katona tartózkodott.
1622-ben a falu többsége evangélikus vallású volt. Ugyanebből az évből működik a faluban református iskola.
1686-os tatárdúlás, amely végigperzselte Erdélyt, Szépkenyerűszentmártont is sújtotta.
1694-ben a falu tulajdonosa a Kornis család volt.
A XVI-XVII. Századfordulón Georgio Basta, olasz származású osztrák tábornok, csapataival Erdélyben és így persze a Mezőségen és a Szamosvölgyén is portyázott. Mindent kirabolt, az embereket, ha nem akarták kiszolgáltatni kincsüket. Ha nem volt kincsük és szegények voltak (mint majdnem mindenki), akkor is felakasztották őket, hazugsággal vádolva. A falu nyugati részén van egy határrész, amit a szépkenyerűszentmártoniak úgy nevezik, hogy „Akasztófák”. A legenda szerint azon a helyen akasztották fel azokat, akik nem kollaboráltak Bástával. A szépkenyerűszentmártoni lakosokat is meggyilkoltak és kiraboltak a Basta emberei. Csak hét személy maradt meg a pusztítástól és mértéktelen gyilkosságoktól. Ez a 15 éves háború ideje alatt történt. Akkor Mezőség nagy része kipusztult. Persze helyükbe másokat telepítettek, de ezek általában románok voltak.
1715-ben lezajlott tatárdúlás egész Erdélyt és Kelet Európát felperzselték. A férfiakat megölték és elhurcolták, az asszonyokat és leányokat megerőszakolták, az idősöket pedig megölték.
Sokan elmenekültek a pusztítás, de azután visszatértek és tovább folytatták életüket. Persze olyan is megtörtént Devecserben , hogy az emberek a templomba menekültek és a tatárok felgyújtották a templomot, mindenki bennégett. Persze ez nem volt a Szépkenyerűszentmárton esete. Amiután a tatárok visszavonultak az emberek új életet kezdtek eltemetvén halottaikat, betegeiket ápolván és reménykedve, hogy ilyesmin nem kell többet, átmenjenek. Szerencsére ez volt az utolsó tatárjárás.
1744-ből fentmaradt a tanító neve és kora: Tamás Ferenc és 36 éves volt.
Egyes források szerint Szépkenyerűszentmárton név alatt 1625-ben szerepel először (III. Ferdinánd idején) . Más források szerint 1754-tőlszerepel Szépkenyerűszentmárton néven (II. József idején). A néphagyomány azt mondja, hogy az előnevet a falu II. Józseftől kapta, a mikor egyszer egy alkalommal ellátogatott Szamosújvárra, ahol a környékbeli falvak küldöttei kenyérrel és sóval várták és a szépkenyerűszentmártoni kenyér volt a legszebb, ennek következtében elnevezték Szentmártont Szépkenyerűszentmártonnak.
A község legrégebbi falva azonban nem Szépkenyerűszentmárton, hanem Kis- és Nagydevecser amelyeket már a XII. században említenek először az okiratok.
1783-ból működik a faluban román iskola. Persze az iskola nem állami iskola volt, hanem privát. Egy saját házban működtettek a iskolát a helybéli románok.
1786-ban a falu tulajdonosai: gróf Kemény Jákob, akinek 17 jobbágya és 55 zsellére volt,
gróf Lázár János, akinek 26 jobbágya és 1 zsellére volt,
gróf Mikes Sándor özvegye, akinek 2 jobbágya volt.
1846. március. 15.-én Pesten a „márciusi ifiak” (Petőfi, Jókai, Vörösmarty stb) elindították a forradalmat. A forradalom híre eljutott Erdélybe és így Szépkenyerűszentmártonba is, ami nagy reményeket és örömöt fejtett ki az itteni lakosokban. Mindenki remélte, hogy eljön az ideje, hogy újból szabad legyen a millenniumi Magyarország. A magyar katonák rendre hazajöttek a birodalom minden sarkából, hogy a hazájukban szolgáljanak. A falvakból a fiatalok önkéntesen jelenkeztek a honvédseregbe. A harangokat beolvasztották, és ágyúkat gyártottak belőlek. Így az egyik régi szépkenyerűszentmártoni harangot is beolvasztották, amit a XV. Században készítettek, hogy ágyút készítsenek belőle. A szabadságarc idején, a szépkenyerűszentmártoniak is részt vettek a harcokban, több ember ment el önkéntesen a hadseregbe. Az egyiknek a nevét is tudjuk- valamilyen Eke Mihály, Miklósi József egyik ősének, Marha Andrásnak volt az apósa. Azt mondják a Szentmártoniak, hogy amikor Eke Mihály elment a hadseregbe beszúrta vasvilláját a Hosszú nevű határrészben (a falu keleti határában), amit 1780-ig erdő borított, és amikor 2 év után hazajött a harcból és bujdosásból ugyanottan kapta vasvilláját, ahol hagyta. A hagyomány azt is mondja, hogy a XVIII. Században a Béldy család volt. A Béldyek 1848 körül a Szőlőhegyet a falunak adományozta. A két világháború között egy másik Béldy a Fáget erdőt és legelőt (amin most erdő borit). Más orális vallomások szerint az erdőt és legelőt a gróf Was család (cegei) adományozott. Pontosan sem tudom meg mivel írásos dokumentumhoz nem jutottam, ezért tüntettem fel, mint a két variánst.
1914-ben kitört az I. világháború, ami 1918-ig tartott. Több férfi lakos is részt vett a háborúban.
1918 december 1-én, Gyulafehérváron a román kihirdették Erdély unióját Romániával, amit majd a Trianoni békeszerződés 1920. június. 4-én, megerősített. Az unió következtében 1